Tompa kaparászást hallott a kis kamra felől. Felvonta a szemöldökét, de mire kinyitotta az ajtót már rájött, hogy Settenke van bent. A macska kivágódott a résen, körbeszaladta a konyhát, majd megtorpanva körülnézett. Befókuszálta Demetrit és odagaloppozott hozzá, majd teljes hangerővel dorombolva tekergett a lába körül. Demetri nevetve felvette a vézna állatot és megvakargatta a fejét.
- Hogy kerültél te a kamrába, már teleportálni is tudsz?
A szürke egérfogó teljesen elernyedve gazdája kezében nagy boldogan nézett fel rá, de szemében a megértés teljes hiányával. Demetri nagyot sóhajtott, megdögönyözte a dögöt, aztán lerakta, hadd menjen útjára.
* *
*
*
Axel épp a leckéjét írta, amikor valami elnyávogta magát mögötte. Lassan megfordult a széken, és egy szürke cirmos nézte őt félrebillentett fejjel.
- Demetri! - szólt ki le nem véve a szemét a macskáról.
- Mi az? - jött be a tanár a szobába.
- Van neked macskád? - tette fel a tények fényében költői kérdést a fiú, még mindig a szürkével szemezve, aki megnyalta az orrát. Demetri arrébb hajolt, mert eddig Axel eltakarta előle a macskát.
- Á, végre előkerült. Már kezdtem aggódni miatta. Axel, ő itt Settenke. Eredetileg Napoleon volt, de ez jobban illik hozzá.
- Pedig a Napoleon vérbeli francia - fordult Demetri felé.
- Nem én adtam neki, hanem a szomszédasszony - Axel kérdőn nézett rá, úgyhogy hozzátette. - Az ő macskájának kölyke, nem tudta senkire rásózni, és addig könyörgött nekem, amíg befogadtam. Nem sok vizet zavar, most is már egy hete színét se láttam az úrnak. Mondjuk ilyen sokáig még sose csavargott, főleg télen.
A cica odament a gazdájához, aki lehajolt és megsimogatta, majd tovább állt és megszagolta Axel egyik lábát.
- Menj innen - szólt rá a fiú és elhúzta a lábát.
- Nem bánt - mosolygott rá Demetri - mi bajod vele?
- Nem bírom a macskákat - húzta el a száját a fiú. - Hétéves koromban megharapott egy.
- Ó, mikor volt az már! - nevetett Demetri és leguggolt a cica mellé. - Különben is - pimasz mosolyra húzódott a szája, úgy nézett fel Axelre - minél később ülsz vissza a nyeregbe, annál inkább nem fogsz tudni.
Axel szólásra nyitotta a száját, de rögtön be is csukta és mérgesen fújt egyet. Csúnyán nézett Demetrire aki csak nevetett rajta, miközben a négylábú az ujjai között tekergett.
- Gyere ide te dög - nyújtotta ki végül a kezét a macska felé. Az megszagolta a fiú ujjait, majd megbökte az orrával és a kézfejéhez simította a fejét. Axel óvatosan megsimogatta, kicsit megenyhült, de még fenntartásai voltak, akármennyire is dorombolt a cirmos.
* *
*
*
Az idők során Axel egészen megkedvelte Settenkét és viszont. A macska örült, hogy amikor hazatévelygett, feltehetőleg ketten szeretgették meg. Egyik este éppen tévét néztek, amikor Settenke belibegett és leült eléjük vernyákolni. Axel felemelte és az arca elé tartotta.
- Tudsz róla, hogy követelőző vagy? - kérdezte a lábait ernyedten lógató macskától. Válasznak csak egy fáradt meow-t kapott. - Miért ilyen girhes ez a dög? - fordult Demetri felé. - Nem eteted rendesen?
- Na nézd már! - kiáltott felháborodva amaz. - Etetem rendesen tisztelt macskajogi képviselő úr. Csak ha napokig eltűnik, valamiért nem viszem utána a tálját. És mióta aggódsz ennyire érte? - kérdezte a kanapé támlájára könyökölve, hogy Axel felé fordulhasson. A fiú letette az ölébe a macskát, aki kényelmesen összegömbölyödött és elkezdte nyalogatni a fiú kezét.
- Szidj össze, hogy megkedveltem - mosolygott Demetrire.
* *
*
*
Demetri csak egy hatalmas puffanást hallott, aztán Axel szűnni nem akaró káromkodását.
- Mi történt? - futott ki az előszobába. Axel a földön feküdt az oldalán, felhúzott jobb térdét szorongatva. Settenke dorombolva járkált mellette fel-alá.
- A macskád elgáncsolt! - sziszegte Axel. Ez annyira nem lepte meg Demetrit, a szürkének szokása volt, hogy a legváratlanabb pillanatokban tűnt fel, és mint a villám keresztülcsörtetett mindenen.
- Jól vagy? - guggolt le a fiú mellé.
- Nem! - válaszolt durcás hangon.
- Tudod mozgatni? - Axel kinyújtotta, majd újra behajlította a térdét, közben halkan felszisszent.
- Ép, de kurvára fáj. Hülye dög - nyafogott. Demetrit újfent megdöbbentette, hogy ahhoz képest, hogy az egész életét felforgató csapásokat milyen könnyen veszi, az ilyen kis apróságok miatt látványosan szenved.
- Mindenesetre ne maradj itt a padlón - azzal felnyalábolta a fiút a földről. Az sántítva ugyan, de visszament a szobába, közben folyamatosan szitkozódott. Nagyot nyögve lerogyott a kanapéra, Settenke pedig felugrott mellé és dorombolva törleszkedett.
- Nem szeretlek, hallod? - szólt a macskára, de nem zavarta el. - Majdnem megöltél!
A macska abbahagyta a dorombolást, felnézett Axelre, majd nyávogott egyet.
- Feladom - Axel két kezét az ég felé lökte, majd ernyedten hulltak az ölébe. Hátrahajtotta a fejét és lehunyta a szemét. Pár perc múlva újra kinyitotta. - Ja, amúgy én vécére indultam - állapította meg és visszasántikált a fürdőhöz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése