Dupla randin voltam egy sráccal

Ez úgy született, hogy két barátnőm írásos feladatokat adogatott egymásnak, és addig nyúztam őket, amíg én is kaptam. Alant a feladatkiírásXD

"No lássuk. Legyen 500 szó... egy kis romantika. Persze nem kell egy nagy nyálverésnek lennie, de jelenjen meg a sztoriban, és legyen fontos szerepe, ne csak egy mondat, hogy "igen, ezért szeretlek, purr." XD Egyéb kikötések... szerepeljen benne menekülés, hezitálás, valami társadalmi tabutéma éééés... legyen minimum 3 szereplő. Lehet több."

  Dupla randin voltam egy sráccal. Dupla, mert először és utoljára. Egyáltalán hogy gondolták ezt anyámék, hogy kerítőset játszanak és rám erőszakolnak egy vacsorát egy fiúval, engem meg szoknyába raknak?! Miért nem tudnak elfogadni, miért nem hagyják, hogy éljem a saját életem? Rendben, vágjunk jó képet a dologhoz, csak annyit kell tennem, hogy elveszem a srác kedvét a további találkáktól. Nem lehet olyan nehéz, hisz tudom mit utálnak. Már a neve egy főnyeremény, valamilyen Suckston, így végig konzekvensen suck-nak hívtam, és a kifinomult úriemberünk ezt láthatóan nagyon nem díjazta, de a világért szóvá nem tette volna. Azt hittem a falnak megyek unalmamban, annyira szánalmasan udvarias volt. Vagyis annyira nem, de ne velem legyen már az, könyörgöm az égre! Kihúzta és betolta nekem a széket, megjegyezte, hogy milyen csinos a frizurám - pedig nem olyannak néz ki, akinek a rövid haj jön be - és végig kifogástalanul bánt velem, mint egy királykisasszonnyal. Bravó, csodálatos, de esetleg ezt a tehetségét gyakorolhatná lányokon, biztos rengetegnek bejön a szőke-herceg-fehér-lovon ártatlansága, még ha nem is szőke. Még havernak se tudom elképzelni ezt a srácot, pasimnak meg pláne nem, mert nem vagyok buzi. Érdekes, a nevelőapám szerint az vagyok, anyám meg sajnos már jóideje csak őrá hallgat még a gyerekeivel kapcsolatban is.

Amikor megfogta a kezem betelt a pohár.

- Nézd, kedves suck…

- Jerry - jegyezte meg lemondóan.

- Mindegy. Szóval nem tudom a nevelőapám mit mondott neked, hogy miért vagyok én olyan jó fogás, de elárulom neked, hogy nem vagyok az. Kifejezetten nem bukom rád, sőt, eleve a pasikra, szóval inkább kíméljük meg egymást az est hátralevő részére. Látod ott azt a jó seggű csajt a miniszoknyában? - mutattam a bárpult felé - Biztos forrásból tudom, hogy bejönnél neki. Mondd csak, hogy én ajánlottalak.

- De Sandra - kezdte megdöbbenve hol rám, hol a pultnál ülő exemre nézve, miközben felálltam.

- Nem, a nevem Alexander. Sok sikert haver - mentemben megveregettem a vállát és már ott se voltam. Mikor hátrapillantottam láttam, hogy lassacskán, de elindult a bárpult felé.

  Megint csak probléma volt, hogy melyik mosdóba menjek be, sose tudom nyugodt szívvel egyiket se választani, de most éppenséggel inkább néztem ki csajnak - sajnos - így a nőibe mentem. A fülkében lerángattam magamról a rózsaszín göncöket és felvettem a farmerem, az ingem, meg a bőrdzsekim. Amennyire tudtam lemostam az arcom, amit anyám összemázolt a méregdrága sminkjeivel, hogy szép kislányt varázsoljon pici lánykájából. Nem tudtam rá haragudni, ha lánykámnak hívott, mert tudtam, hogy nem akar rosszat, és már nem ő tehet róla, hogy nem ért meg engem, hanem a betegsége. És persze a kedves férje, aki kihasználva az állapotát folyton ellenem hangolja, és anyu már az öcséimre se hallgat. Nem volt kedvem azon morfondírozni, hogy vajon csak nagyobb, avagy Góliát méretű családi viszály kerekedik-e, ha kiderül, hogy leléptem. Még mindig furcsán éreztem magam a nőiesség maradványaival, mégis minden porcikám Zoehoz húzott. Nem akartam mást, csak elfutni vele messzire, mint már oly sokszor. Hogy magam mögött hagyhassam a veszekedést, a kiabálást, a verekedéseket, a megvető pillantásokat és arconköpéseket, hogy csak ő legyen és én, egy olyan helyen, ahol nem vagyunk számkivetettek.

  Zsebre dugott kézzel, fejembe húzott kapucnival álltam a buszmegállóban a szakadó esőben. Elmúlt tíz, alig járt valami, én pedig úgy éreztem sosem jutok Haza. Nem, nem a kedves családi fészekbe, hanem a szegény negyed közelében levő apró lakásba, ahol minden sokkal otthonosabb, ahol tárt karokkal várnak, nem azzal, hogy miért öltözködsz megint így? Nem bírtam várni, így elindultam gyalog. Jó edzésben voltam, így csakhamar futásra váltottam. Egész kimelegedtem a hideg ellenére, éreztem, ahogy a fülemben dobol a vérem. A szél hátrafújta a kapucnimat, így az eső az arcomat verte. Csak abban reménykedtem, hogy Zoe még ébren van. Teljesen kifulladva csöngettem be a 21-es lakásba.

- Én vagyok - szóltam bele rekedten a kaputelefonba miután meghallottam álmos hangját. Berregés jelezte, hogy mehetek, és zörögve kinyitottam a kaput. A lift évek óta nem működött, de nem is baj, kettesével szedve a fokokat rohantam felfelé. Ott állt az ajtóban egy szál köntösben és csak mosolygott, nem szólt semmit, én mégis úgy éreztem, hogy a világ legcsodálatosabb helyére kerültem.

- Szia - nyögtem ki végül mikor már előtte álltam. Lábujjhegyre emelkedett és csókot lehelt a számra.

- Szörnyen festesz - állapította meg - és miért vagy csurom víz? Gyalog jöttél? - nevetve bólintottam majd miután bementünk és becsuktam az ajtót erősen magamhoz öleltem. Finoman eltolt magától és törülközőt meg száraz ruhát hozott nekem, majd miután átöltöztem, a kanapén az ölembe bújt és kifaggatott, hogy mi volt az este. A nyakát cirógatva elmeséltem a rettenetes randit, ő pedig nevetett siránkozásomon, de aztán engesztelésül megcsókolt. Ez már nem csak lepkeszárnynyi érintés volt, ebben benne volt a külön töltött percek minden sóvárgása és minden ki nem mondott ’szeretlek’, mindkettőnk hiánya a másik felé.