Rettentő izgalmas. Nem, nem az, ez csak vicc volt. Igazából nagyon szaporátlan, és kigúvad az ember szeme, amíg a szemeket bűvöli. Párbeszédeink - mármint a köztem és az oroszlánfenék között lezajlottak - nagyrészt ezekből állnak: He? Mi? Az ott most hogy van? Ez a következő szem, vagy még nem? Most ebbe öltöttem már kettőt, vagy még csak egyet? Ez már a harmadik volt, vagy még csak az első? Mi a bánatért csinálom én ezt ilyen szorosra, hogy aztán ne tudjak újra beleölteni?
Ezekkel az az egy probléma, hogy Oroszlánülep nem válaszol rájuk, hanem piszok módon röhög a markába, mármint ha lenne neki, hiszen még csak egy fenék. Talán ezért ilyen tapló velem. Probléma csak az, hogy anyámnak megint igaza lesz, hogy elszámoltam magam időben, és nem leszek vele kész, bár én jelenleg attól félek, hogy a fonál fog elfogyni, és nem kapok majd ugyanilyet.
Ez az én személyes kis El Camino-m, meghorgolni egy oroszlánt - igen, most lerántottam a leplet róla, az lesz belőle, egy egész oroszlán, nem csak egy fenék. De jó kis türelemjáték, nehezített szinttel, mert most bevallom, hogy igazából nem is tudok horgolni. Vagyis nem túlzottan. De eddig azt hiszem nagy hülyeséget még nem csináltam benne - remélem, ez később sem derül ki, hogy le lehessen bontani az egészet.
Szurkoljatok nekem és Richárdnak (ez lett a neve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése