Náspánghy Zoltán, a IV.

Eme csoda megszületésében elévülhetetlen érdemei vannak drága barátnőmnek, Viának.

Akkor már egy kis kerettörténet, hogy érthető is legyen, mi ez az eszméletlen nagy hülyeség:

A suliban vizsgamunkánk egy asztal restaurálása volt, ketten csináltuk Viával, így is rohadtnagy meló volt. Először szétszedtük az egészet, és jelölgettük a darabokat 1-től 4-ig, hogy a későbbiekben tudjuk, hogy melyik darab hova való. Római számokat véstünk bele, úgyhogy a 4-es attól függően, hogy honnan nézted, N, Z, vagy tényleg IV. volt. És akkor rámjött az ötperc, és két pillanat alatt lezavartam ezt a marhaságot, amit Via bőszen jegyzetelt.

Hogy ez egy monogram, és nemesi család, tehát a IV. olyasmi, mint a királyoknál. Legyen már Náspánghy, az kellően kreténül hangzik, a -ghy meg elég nemeses. A Zoltán adta magát, mert Via főszerelmének neve. És mivel ez a konkrét NZ IV-es a lábak közti összekötő egyik darabján volt, ezért ahhoz szőttem egy sztorit. Az a darab törött volt, a szú is eszegette már, a festés is kopogatott róla. Úgyhogy ezeket is belevittem. A többit pedig már csak a jóisten tudja, hogy honnan jött.